A páfrányfenyő (Gingkobiloba) ősei már közel 270 millió éve megjelentek a Földön, a ma ismert páfrányfenyő 65 millió éve fejlődött ki.
A rendkívül ellenálló növényt az utóbbi pár száz évben több gyógyászati célra is alkalmazták, az agyra gyakorolt jótékony hatásait azonban csak 20. század közepén igazolták. Ezt követően azonban hamarosan több ginkgótartalmú készítmény is megjelent a piacon.
A ginkgó kedvező hatásai elsősorban a levélben található anyagok antioxidáns, véralvadásgátló és vérkeringést fokozó hatásához kötődnek. In vitro tesztek, állatkísérletek és humán vizsgálatok is bizonyítják, hogy a páfrányfenyő leveléből készült kivonat (a legtöbb vizsgálatban az EGb 761 jelzésű, szabadalmaztatott kivonatot használták) kedvező hatásokkal rendelkezik különféle demencia-típusok esetén.
A levél kivonata javította a kognitív funkciókat enyhe kognitív zavarral küzdők és demenciás betegek esetén is, az egészségesekre gyakorolt memóriajavító hatás azonban nem igazolt. A páfrányfenyő hatásosságát klinikai vizsgálatok igazolják Alzheimer-, vaszkuláris- és keverttípusú demenciák esetén: a levél standardizált kivonatával (EGb761) szignifikánsan jobb eredményeket értek el, mint a placebóval, valamint a hatás nem különbözött az Alzheimer-kór kezelésében használt szintetikus gyógyszerétől (donepezil). A kivonat alkalmazásával az Alzheimer-kórral járó szorongás, depresszió, valamint fülzúgás (tinnitusz) is szignifikánsan csökkenthető.
És hogy kedvező hatásai mellett miért fontos, hogy csakis gyógyászati célra régóta használt és vizsgált, jól meghatározott összetételű kivonatokat tartalmazó gyógyszereket alkalmazzunk? A Patika Magazin cikkéből kiderül>>
Cikk forrása: Patika Magazin Online / Dr. Tóth Barbara gyógyszerész
Kép forrása: Pixabay